Könnyű nyári olvasmány a politikáról

Egy volt romániai magyar politikus könnyű nyári olvasmányt akart alkotni a politikáról és a hatalomról, de főhőse írás közben önálló életet kezdett élni, így a történet a hatalomgyakorlás mai valóságának kíméletlen tükrévé vált.

A jogász végzettségű Székely Ervin parlamenti képviselő és egészségügyi államtitkár volt éveken keresztül Romániában, később az újságírás terepére vonult vissza. A feljelentés című kötetet - amely a nagyváradi Könyvmester kiadó gondozásában szombaton látott napvilágot - a napokban bemutatják a közönségnek is.

"Úgy jártam ezzel a könyvvel, mint a viccbéli Iván, aki a varrógépgyárból darabonként lopja ki az alkatrészeket, hogy felesége számára varrógépet rakjon össze. Lebukása után azzal védekezik a kihallgató tiszt előtt: három éven keresztül nem sikerült a varrógépet összeraknia, mert valahányszor próbálkozott, mindig kalasnyikov lett belőle. Én is így jártam: könnyű nyári olvasmányt akartam komponálni, de az 'alkatrészek' komor, fenyegető, sőt szörnyűséges fegyverré álltak össze" - mondta a szerző az MTI-nek.

A könyv egy képzeletbeli ember, Kacor Benedek életútját viszi végig, bemutatva, miként válik az ügyeskedést a megélhetés érdekében elsajátító egyszerű mérnök köztársasági elnökké, olyan politikussá, aki kétszáz oldalon keresztül minden csatát megnyer, de végül elveszíti a háborút, mert túlnyeri magát, sőt, a nagy manipulálás során saját eszén is túljár.

Az olvasó "tévedhetetlenül" felismerni vél konkrét politikusokat, bár a szerző kínosan ügyelt arra, hogy képzeletbeli neveket adjon a hősöknek, és Kacor Benedek sok mindenkire emlékeztessen, de senkivel ne legyen egy az egyben azonosítható. A szóban forgó országnak is fantázianevet adott: Tranzícia.

Az olvasó rádöbben, hogy mindaz, amit eddig csak sejteni vélt a politikai boszorkánykonyhákon folyó méregkeverésből, igaz lehet. Hiszen olyan ember írta meg, aki egykor belülről látta a csalárd műveleteket.

Ami a főhőst illeti, Kacor Benedek nem akart eleve csaló és korrupt lenni, az elején családja megélhetését próbálta csupán biztosítani. De a rendszerváltás után akaratlanul is bekerült egy olyan körforgásba, melynek lendületében később rájött, milyen tehetséges is ő a zsarolásban, a szövetségesek elárulásában, az ellenségek barátok összeugrasztásában, és milyen sok pénzt lehet keresni, milyen nagy hatalomra lehet szert tenni, ha az ember elnyomja lelkiismeretének zavaró hangjait.

Ha netán a főhőst a bűntudat mégis orvul megtámadja néhány pillanatra, ha netán a családtagok iránti szeretet mégis vissza-visszarántaná őt az emberi jóérzés világába, az önműködő mechanizmusok még időben "kijózanítják" őt. A főhős nem tud kiszállni ebből a "mókuskerékből", akkor sem, amikor már önnön hatalma túlnő saját lehetőségein, leszűkítve korábban végtelenül tágasnak tűnt mozgásterét. Végül mégis önmagát jelenti fel, a könyv egy önfeljelentő politikus monológja.

Az olvasó úgy érezheti, hogy korunk kelet-európai machiavellista kézikönyvét tartja a kezében, amikor ilyesmit olvas benne: "Az ideológiai elvhűség, bizonyos morális megfontolások komoly korlátai a hatékony politizálásnak, ugyanakkor nem nélkülözhetők a politikai PR szempontjából. Következésképp a retorikai gyakorlatok igazi célja az, hogy legitimálja és motiválja az érdekelvűen és gátlástalanul meghozott politikai döntéseket".  Székely Ervin a saját maga alkotta történetéből azt a következtetést vonja le: a politikai rendszereket úgy alkották meg, hogy a hatalom konszolidációja és a demokrácia szintje fordítottan arányos.